Könyves gondolatok, olvasmányok és amik egyébként elgondolkodtatnak naponta...

Renáta W. Müller SZUBJEKTÍV könyves naplója

Renáta W. Müller SZUBJEKTÍV könyves naplója

A lázadó sorozat

2022. október 26. - Renáta W. Müller

imageedit_2_4820075470.png

A luxus életnek és a gazdagságnak is vannak árnyoldalai. Amina al-Hosani, az Emirátusi hercegnő azon a napon szembesül ezzel igazán, amikor apja közli vele, hamarosan férjhez kell mennie egy idegenhez. Addigi gondtalan élete pillanatok alatt darabjaira hullik. Amikor egyre több titok kerül napfényre valódi származásáról és múltjáról, a szülőföld eddig biztosnak hitt talaja végképp meginog a lába alatt. Aminának szívszaggató döntést kell hoznia. Fejet hajt apja akarata és a tradíció előtt, vagy szakít addigi kiváltságos helyzetével, és fejest ugorva az ismeretlenbe, egy idegen országba szökik. Miként birkózik meg egy szigorú hagyományok között felnőtt lány a nyugati világ szabadosságával? Mi történik akkor, ha szívét követve, saját lelkiismeretével is szembe kerül? Mert van, hogy a szerelem egészen váratlanul és megkettőzve érkezik.

Felnőtt olvasóknak ajánlott!

https://shop.newlinekiado.hu/Renata-W-Muller-A-lazado-nyomtatott

Kalandos utazásom a vikomttal...

Julia Quinn:  The viscount who loved me

Eléggé kalandos volt az utam ezzel a könyvvel. Mint a sorozat 1. kötetének értékelésében kifejtettem, nem igazán vett le a lábamról az első rész, és ebben nagy szerepe volt a gyenge magyar fordításnak. Nem is nagyon volt kedvem tovább folytatni a sorozatot DE AZTÁN MEGNÉZTEM a 'A Herceg és én.' Netflix megfilmesített változatát, és minden megváltozott. Szuper filmet készítettek egy nem annyira szuper könyvből, és ez nagyon ritka dolog! Szerencsés ez a szerző. Eszméletlen, hogy mennyire formabontóan merész, kreatív és szenvedélyes filmet csináltak a könyvéból. Igaz, hogy kissé szokni kellett eleinte a szereplőválasztást, meg az egész rendhagyó koncepciót, amivel a rendező dolgozott, de a végére teljesen beleszerettem. Ez adta meg aztán a lökést, hogy mégis kezembe vegyem a 2. kötetet. Egyharmadáig bírtam magyarul, többek között az ilyenek miatt: "bármit is mélyesztett Kate a lábába, az most egy kissé mélyebben mélyedt a kelleténél..." "... de köszönettel nem fogadták el...""A nő csak Bridgerton lehetett, ugyanolyan gesztenyeszín haja volt, mint Anthonynek és Colinnak. Nem is szólva azonos testalkatukról..." Itt átváltottam az angol eredetire, amit mindenkinek szívbőlviscount-who-loved-me_pb.jpg javasolnék ennél a sorozatnál, aki tud és szokott angol nyelven olvasni. Sokkal jobban átjön a regény hangulata. Aranyos volt. Azt nem mondom, hogy egy világrengető alkotás, de kedves történet, és a végére megtetszett. Eléggé el volt túlozva benne Kate anyjának a haldoklási jelenete és Anthony méhcsípéses mizériája is a meglátáson szerint. (Bár ezt a szerző a regény végén megpróbálja alátámasztani.) 

A készítők már dolgoznak a könyvsorozat 2. kötetének a megfilmesítésén, én pedig alig várom, hogy láthassam. Ha ez is annyira telitalálat lesz, mint az első.... Ez bátorít arra, hogy mégiscsak tovább olvassam ezt a sorozatot, mintegy alapozásként, míg várok a filmre. ;) 

 

4/5

A "mégsem 4 csillagos könyv" élményem Hooverrel.

Colleen Hoover: IT ENDS WITH US (Velünk véget ér)

Érdekesen indult a történet, a szerző már a legelső jelenettel felkeltette az érdeklődésemet, ami nagyon fontos egy regénynél. Tetszett, és bevallom, a közepéhez érve többé-kevésbé eldőlt bennem, hogy ez egy 4 csillagos történet lesz a számomra. Kicsit langyoskás a sztori, de rendkívül kifinomult, élvezhetően gördülékeny stílusban megírt könyv. Nem az eredetit, hanem a magyar fordítást olvastam, ezért fontosnak tartom megjegyezni, hogy a fordító elismerésreméltó munkát végzett. Jól tudjuk tapasztalatból, hogy egy ócska fordítás agyonvághatja még a legjobban megírt könyvet is, és sajnos sok ehhez hasonlóba botlottam az utóbbi időben. De nem itt! Olyan jó leírni, hogy: le a kalappal a fordító remek munkája előtt.covers_460114.jpg

Kb. a könyv felénál jártam, amikor hirtelen a semmiből, elcsattant az első pofon, és ebben a pillanatban már tudtam, hogy ez nem egy 4 csillagos könyv lesz. Azt ordítottam belül, hogy: Nem! Könyörgöm, ne! Nem akarom, hogy ez történjen! Közben pedig tudtam, hogy pontosan ez az, ami zseniálissá varázsol egy átlagosnak induló sztorit. Szívszaggató, elkeserítő, szemfelnyitó és nagyon de nagyon igaz. Az írónő annyi empátiával és óvatossággal nyúl ehhez a nagyon érzékeny témához, hogy az tökéletesen levett a lábamról, és darabokra törte a szívem. Tökéletesen követhető és átérezhető Lily dilemmája, zseniálisan vezeti a végső döntéshez a szereplőjét. Íróként nem könnyű úgy befejezni egy történetet, hogy a szirup nem csöpögjön a olvasó ölébe a lapokról. Legyen benne egy kis csavar, hagyjon lenyomatot a szívünkben, letörölünk egy könnycseppet, ugyanakkor rá tudjunk bólintani, hogy; igen, pont így volt jó. Colleennek sikerült.

Mióta magam is írok, elviselhetetlenül kritikus vagyok olvasóként, de azt kell mondjam, engem a szerző maradéktalanul meghódított és levett a lábamról. Ez volt az első olvasásom tőle, de ezek után keresni fogom a könyveit, mert ha a többi ilyen fantasztikus, mint ez... akkor a rajongója leszek. 

5/5

Ez nem lesz a te könyved, ha...

vad szenvedélyre, forró erotikus jelenetekre és pláne SPOILER! happy endre vágysz. 

Az ember mindig kissé szkeptikusan áll hozzá, ha egy könyvet akkora hűhóval vezetnek be, mint

Holly Miller: Álmomban már szerettelek c. regényét. 

 Én is óvatosan álltam neki, pont a túlzott fényezés miatt, amit kapott, de ezúttal kellemes meglepetés ért. Ez egy nagyon különleges könyv, több szempontból is. Remekül kidolgozott, igényes, szépen megírt regény. Ha rá gondolok, akkor a SZELÍDSÉG szó jut először eszembe. Sokban különbözik a kiadó egyéb fordításaitól, és néha az embernek nagyon kell egy ilyen olvasmány, ami alaposan megdolgoztatja a lelkét is. Nincs benne semmi holly_miller_almomban_mar_szerettelek_01.jpgrohanás és kapkodás és idétlenkedés és sikoltozás (nem rosszak ezek, de ha sokáig csak ez van, akkor az olvasó ízlése eltompul egy idő után) Olyan ez a könyv, mint egy jóga tanfolyam. Lelassít, rákényszerít, hogy rálépj a 'fékre', körbe nézz és elgondolkozz. Mint említettem az elején, ez nem egy temperamentumos, túlfűtött regény, a szerző más eszközökkel éri el, hogy a szívünk mégis darabokra törik. Olyan, mint egy lassan csörgedező patak, ami a végére mégis megtalálja az útját. Azt mondanám, ha éppen nem vagy jó passzban lelkileg, és felüdülésre, vidámságra vágysz, akkor ne olvasd el ezt a regényt. Én úgy éltem meg, hogy lehangoló, és szomorú, de mégis pont így tökéletes. És nem... a szereplők nem élnek örökkön-örökké boldogságban, és nincs örömteli befejezés. De pont ez teszi különlegessé, és emiatt megvan benne az, ami kiemeli a többi kortárs könyv közül. 

 

Párszor előfordult ezelőtt, hogy kiakadtam a színvonaltalan magyar fordításokon, amikkel az ember találkozik, ezért szeretném azt is megemlíteni, ha pozitív példába ütközöm. Le a kalappal a fordító előtt. Végre egy igazi profi, igényes munka. Élvezet volt olvasni.

A borító pedig pont olyan letisztult és finom, mint amilyen a könyv tartalma. Tökéletesen illik a sztorihoz. 

Mindent egybevetve, ez egy szívfacsaró regény, aminek a befejezése után nem érzem magam jobban, mint előtte, mégis csodálatos, és nagy kár lett volna kihagyni

 5/5

Én alapból odaadó és elkötelezett e-könyv rajongó vagyok.

 Praktikussági okokból szinte kizárólag e-könyveket olvasok, még akkor is, ha a saját könyveim nyomtatásban is megjelennek, DE

... amikor végre rátöltöm a könyveimet a VADI ÚJ (Pocketbook) olvasóra, és a negyedik bekapcsolás után CSAK EZ LÁTSZIK, akkor komolyan mondom, egészen újfajta káromkodási formák fogalmazódnak meg bennem. (talán fel is használom őket a következő könyvemben) Ilyenkor azért megnyugszom, hogy még mindig léteznek a hagyományos PAPÍRALAPÚ könyvek. �  

pocket.jpg

ÚJ MEGJELENÉS

2020 minden nehézség és akadály ellenére nagyon különleges év az írói életemben. Ebben az évben 3 (!) könyvem is megjelenik.

Ilyen még nem volt.

A LÁZADÓ  1 az év nyarán került az olvasók kezébe és  -kiadó váltás után-, hamarosan jön a folytatás; A LÁZADÓ 2. Megjelenés: 2020 november. Nagyon hálás vagyok az olvasóimnak a sok-sok lelkes visszajelzésért és a pozitív értékelésekért. Öröm, hogy velem együtt rajongtok ezért a sztoriért.

gerinces2.png

Szintén újdonság, hogy az először 2014-ben napvilágot látott; 7 ÉV UTÁN c. romantikus regényem most végre méltó köntösben, (imádom ezt a borítót) új kiadásban jelenik meg nyomtatott formátumban is. 

nyomtatott_mock1.png

Nagy kedvezményekkel (-25%-30%) rendelhetitek elő a NewLine, Álomgyár és a Book24 könyvesboltokban.

Hagyjátok magatok elcsábítani egy újabb, érzéki utazásra!

 

 

 

 

 

 

Egy felkapott könyv. Delia Owens - Ahol a folyami rákok énekelnek

Vigyázat, erősen spoileres véleménynyilvánítás következik.

Aki tehát még nem olvasta a könyvet, de szándékában áll, az jobb, ha tovább görget. 

Egy ideje már a várólistámon sorakozott ez a regény, és most, hogy végül is sor került az elolvasására, erősen vegyes érzelmeket hagyott maga után. Borítómániásként először is a külalak, ami számomra fontos. Letisztult, szép, kellemes borító. Nem mondom, hogy a halálba izgat, de úgy kb. sejteti, hogy mi vár az olvasóra. Szóval ez tetszett. Érdekes és szokatlan volt a könyv helyszíne, ilyesmivel még nem találkoztam ezelőtt. A láp világa újdonság volt a számomra, attól függetlenül, hogy nem vágynék ott élni a kígyók és a békák között. Imádnivaló karakter volt Jumpin' és a felesége, nem lehetett őket nem szeretni. Tate-t is nagyon megszerettem a történet folyamán. Nincs is ilyen türelmes és rendes pali a világon... :D Az anya viselkedése furcsa volt, nem ítélem el, mert senkinek nem szabad egy bántalmazó kapcsolatban maradnia, így megértem, hogy lelépett, de... hogy miért hagyja ott valaki a 6 éves kislányát egy erőszakos apa társaságában, amikor magával is vihetné, az rejtély a számomra.

A főszereplőnk, Kya sorsa nagyon szívszorongató. Csodálatra méltó, hogy képes volt túlélni teljesen egyedül ilyenrakok.jpg mostoha körülmények között. Fantasztikus, amiket véghez vitt teljesen egyedül, és bár nem nőtt kimondottan a szívemhez a karakter (inkább semleges maradt), végig tiszteltem a teljesítményéért DE (és most jön az igazi DE) az írónő a regény utolsó lapjával áthúzta számomra a könyv teljes korábbi négyszázakárhány oldalát. Tökéletes volt a: MI VAAAN? effektus a végén. Nagy pofára esés volt, hogy Kyáról, akit a történet folyamán visszahúzódó, félénk, a légynek sem lenne képes ártani féle lánynak ismerünk meg, kiderül, hogy tulajdonképpen hidegvérű gyilkos. Mert ugye nem baleset történt a toronyban, hanem hősnőnk, precízen (a tárgyalás folyamán az ügyész levezeti, hogy mennyire precíz és pontos tervezésre volt szükség ahhoz, hogy a gyilkosságot képes legyen elkövetni, anélkül, hogy gyanúba keveredjen) megtervezve kivégezte Chase-t. Chase egy szemétláda volt, nem erről van szó, de számomra a történet és a mondanivalója értelmét vesztette abban a pillanatban, amikor Kyáról kiderült, hogy nem ártatlan. Darabokra hullott az elveszett, kiközösített kislány képe és felváltotta egy számító, alattomos színésznőé, akinek sikerült átvernie az egész várost. Mi volt az a szenvedés a börtönben az előzetes letartóztatás alatt? Mi volt a hattyú halála jelenet eljátszása a tárgyalóteremben, miközben tudta, hogy az ítélet jogos lenne, mert ő ölte meg Chase-t. Miért ez a groteszk csavar a könyv végén? Milyen lehetett Tate-nek, amikor kiderült, hogy a nő, akit egy életen át szeretett végig a képébe hazudott, és egy frászt volt az a finomlelkű leányka, akinek mutatta magát. Normális esetben szeretem a csavart egy regény végén, de ez nagyon nem volt a helyén. Inkább alapos pofára esés volt számomra. Attól a karaktertől, aki a szerző bemutatott nekünk a történet folyamán, azt vártam volna, hogy bevállalja a tettét, de ez a sunnyogás (kitervelem, odacsalom, lelököm, eltakarítom a nyomaimat, csodálkozom, hogy vajon miért keres a rendőrség, de borzalmas, hogy börtönbe csuknak...) állatira unszimpatikus volt. 

Mindent összevetve, jó könyv volt, egészen az utolsó oldalig, mert az szerintem nagy melléfogás volt. Az értékelés során erősen ingadoztam a 3 és a 4 csillag között. A moly.on végül 4-et adtam neki, de itt, a saját oldalamon kevesebbet kap.

3,5/5

Ez is hazai!

Fayer Sándor: Ördögi kör

Bevallom eléggé beparázva kezdtem bele ebbe a regénybe, mert ugye kortárs szerzőtől kaptam, akinek - ha nem tévedek - ez az első regénye. Halmozottan kényes helyzet. Hogy a bánatba mondom meg udvariasan, ha esetleg nem tetszik? Mi van, ha egyenesen rettenetesnek tartom? (előfordult már korábban, és inkább lenyeltem a véleményemet) letoltes.jpegDe hát ismertek, mikor volt olyan, hogy nem ugrottam fejest egy kihívásba? Aztán ahogy elkezdtem, és kezdtünk összeismerkedni a sztorival, elég hamar világos lett, hogy: NEM LESZ ITT BAJ!

Az egész afgán konfliktus, az al-Kaida, a Tálibok, az öngyilkos merényletek, vizes vallatás és hasonlók nem igazán felemelő téma, de a szerző olyan remekül adagolja hozzá az iróniát és a humort, hogy emészthetővé válik az egész. Nekem állatira bejött a nyers humora, és a modern szóhasználata is. Ki is emeltem magamnak néhány részt, amiket szétröhögtem magam. Gördülékeny stílus, bevonja az olvasót a történésekbe, csak úgy peregnek a lapok. Könnyű volt olvasni annak ellenére, hogy a téma nagyon is drámai. Érdekfeszítő dokumentációja egy egyébként elzárt világnak, kellő mennyiségű erotikával fűszerezve. És még a borító is tetszik, pedig én elég kényes vagyok az ilyesmire. :) Kiválóan fedi a sztorit, jól jelzi az olvasónak, hogy mire számíthat.

Mindent összevetve; engem abszolút levett a lábamról a szerző ezzel a könyvével. A befejezés is zseniális, fenntartja az érdeklődést, kiált a folytatás után. Köszönöm az élményt, Fayer Sándor.

 

5/5 

Kíváncsiságból kezdtem bele LEINER LAURA: ÉG VELED

c könyvébe, mert nagyon érdekelt, hogy mit szeret a mai tinédzser korosztály olvasni. Úgy ástam bele magam a sztoriba, hogy közben szigorúan a szemem előtt tartottam a tényt, hogy ennek a regénynek egyértelműen nem én vagyok a célcsoportja. Mert hát, na... tényleg eléggé túl van tolva benne a social media vonal. Értem én, hogy tükröt állít elénk a szerző, de azért szerintem ennél kicsit kevesebb instából és szelfiből is leesne legtöbbünknek, hogy mire akar rámutatni. A karakterek szinte mind, csupa ilyen vagy csupa olyan tulajdonságokkal rendelkeznek. Nagyon kisarkított a karakterábrázolás, nem nagyon van benne átmenet fehér és fekete között. Bár kissé aggódtam az elején, hogy ráhangolódom-e a regényre, de alaptalan volt a félelmem. Ez egy szuper könyv. (nekem az első a szerzőtől) Mondanivalóval, érzelmekkel, izgalmakkal (és nekem állatira tetszett a 4239703_5.jpgcsapatok mezeinek a különböző színe és amit azok szimbolizáltak) Hangsúlyozom, nem szabad szem elől téveszteni, hogy a könyv fiatal tiniknek íródott. Úgy saccolom, egy 14-15 éves igazán tudja élvezni, talán még egy éretlen 17-18 éves is, utána viszont már... inkább ciki. Mindent egybevetve, szépen megírt, igényes szórakozás.

Negatívumként csak annyi, hogy nem is emlékszem mikor találkoztam ilyen lehangoló, depressziós, fantáziátlan borítóval utoljára. Oké, hogy Bükk meg az erdő, de azért.... a színek, a kép, a ferdén rádobott név és cím. (tényleg, a szerzői név szándékosan ferde rajta, vagy véletlen?) Az embernek az az érzése, hogy a grafikus két komoly munkája közben az ebédszünetben dobta össze a borítót hirtelen. Mivel én egyébként olyan borítóbolond vagyok, nekem ez egy picit levont az élvezetből.

 

4.5/5

 

Anélkül kezdtem bele A LÁNYUNK FÉRJE olvasásába,

hogy elolvastam volna a regény fülszövegét, és bevallom nagyon meglepődtem. 

Charity Norman: A lányunk férje (The son-in-law)

c. könyve már régen, talán évek óta fent volt a várólistámon, de csak most vettem a kezembe. Igazából nem is tudom megmondani, hogy mire számítottam, de arra, amit végül is kaptam, biztosan nem. Ez egy fantasztikusan jó könyv. Tele fájdalommal, konfliktusokkal, érzelmekkel, dilemmákkal, kérdésekkel és megoldásokkal, és mindenből a 2e4bbed881e79a3623dcd105ad8497b2.jpgmegfelelő mennyiségben. Az író nagy érzékkel vezet végig az érzelmi vándorúton, és a legelején az ember nem is számít rá, hogy végül oda érkezik majd, ahová. Alaposan próbára van téve a szimpátiánk a főszereplő(k) iránt, az én érzéseim is folyamatosan változtak irányukban, ahogy haladt a történet. Komoly erkölcsi és lelkiismeretbeli kérdés elé vagyunk állítva: Te mit tennék ebben a helyzetben? Megbocsátanál? Lehet megbocsátani egyáltalán?  Kinek van igaza? Mi szolgálja leginkább a gyerekek javát? Azok közületek, akiknek bármiféle kapcsolódásuk van az olyan mentális problémákhoz, mint pl. a bipoláris zavar, nagyon meg fogják érteni a kihívást, amivel Josepf Scott szembesült. 

A karakterek szerintem zseniálisan vannak összegyúrva. Nagyon emberiek, esendők, sokrétűek, pont, mint amilyenek mi is vagyunk. Nincsenek idealizált, csupa tökély vagy csupa gonosz személyek (na jó, a nagyapa talán kivétel ez alól) benne, hanem a szereplők és a cselekedeteik teljesen hihetőek. 

Nem jellemző rám, de bevallom, az utolsó oldalaknál elmorzsoltam egy könnycseppet.

Olvassátok el ezt a regényt! Talán nem lesz, laza, felhőtlen kis olvasmány, DE NAGYON MEGÉRI.

 

süti beállítások módosítása