c könyvébe, mert nagyon érdekelt, hogy mit szeret a mai tinédzser korosztály olvasni. Úgy ástam bele magam a sztoriba, hogy közben szigorúan a szemem előtt tartottam a tényt, hogy ennek a regénynek egyértelműen nem én vagyok a célcsoportja. Mert hát, na... tényleg eléggé túl van tolva benne a social media vonal. Értem én, hogy tükröt állít elénk a szerző, de azért szerintem ennél kicsit kevesebb instából és szelfiből is leesne legtöbbünknek, hogy mire akar rámutatni. A karakterek szinte mind, csupa ilyen vagy csupa olyan tulajdonságokkal rendelkeznek. Nagyon kisarkított a karakterábrázolás, nem nagyon van benne átmenet fehér és fekete között. Bár kissé aggódtam az elején, hogy ráhangolódom-e a regényre, de alaptalan volt a félelmem. Ez egy szuper könyv. (nekem az első a szerzőtől) Mondanivalóval, érzelmekkel, izgalmakkal (és nekem állatira tetszett a csapatok mezeinek a különböző színe és amit azok szimbolizáltak) Hangsúlyozom, nem szabad szem elől téveszteni, hogy a könyv fiatal tiniknek íródott. Úgy saccolom, egy 14-15 éves igazán tudja élvezni, talán még egy éretlen 17-18 éves is, utána viszont már... inkább ciki. Mindent egybevetve, szépen megírt, igényes szórakozás.

Negatívumként csak annyi, hogy nem is emlékszem mikor találkoztam ilyen lehangoló, depressziós, fantáziátlan borítóval utoljára. Oké, hogy Bükk meg az erdő, de azért.... a színek, a kép, a ferdén rádobott név és cím. (tényleg, a szerzői név szándékosan ferde rajta, vagy véletlen?) Az embernek az az érzése, hogy a grafikus két komoly munkája közben az ebédszünetben dobta össze a borítót hirtelen. Mivel én egyébként olyan borítóbolond vagyok, nekem ez egy picit levont az élvezetből.

4.5/5