Könyves gondolatok, olvasmányok és amik egyébként elgondolkodtatnak naponta...

Renáta W. Müller SZUBJEKTÍV könyves naplója

Renáta W. Müller SZUBJEKTÍV könyves naplója

Én a víz mélyén... P. Hawkinsszal

2019. november 22. - Renáta W. Müller

Úgy tűnik, számomra ez egy ilyen hónap. Az első könyvükkel világsikert aratott szerzők,második,kevéssé nagyot durranó könyveinek a hónapja. Mert, hogy igen, az írónő első könyve (A lány a vonaton) miatt kezdtem el olvasni ezt itt, de nem ragadott magával annyira. Ami nagyon idegesített - és más értékeléseket olvasva, nem vagyok ezzel egyedül - az a rengeteg szemszög, melyen keresztül elmondásra kerül a történet. Beleszédült a fejem a sok névbe, szereplőbe és a könyv első harmada szó szerint azzal ment el, hogy folyamatosan vissza lapozgattam, mert ugye: Hú, bakker, ki is az a Mark?, meg: kinek is a kije Luise? és várjunk csak, ez meg ki a jó élet volt? És covers_433391.jpgehhez még hozzá jött, hogy egyszer E/1-ben azután meg E/3-ban íródik a sztori. Borzalmasan zavaró stílus, nem értem miért alkalmazza ezt egyre több író. Engem folymatosan kizökkentett. Meglehet, hogy a nagy tömeg tette, hogy végül a rengeteg szereplő legtöbbje vagy teljesen neutrális vagy unszimpatikus volt az olvasás folyamán. Komolyan mondom, a leginkább a liliomtiprással vádolt tanárt szerettem meg. Ez volt az a szál - tanár beleszeret a fiatal tanítványába és fordítva - ami a legszimpatikusabb, legemberibb volt a számomra. És pont ennek a karakternek a sorsa marad homályban a sztori végére. A szerző úgymond sugall valamit, de ránk bízza, hogy milyen sorsot szánunk neki. Na, ez az, ami nálam nem működik. Ne tedd már ezt velem, ne bízd rám, hogy döntsem el én, mi történik egy karakterrel! Azt majd megteszem a saját magam által írt könyvben.  (Énem kényszeres, rendet és szabályosságot igénylő része sokkot kap az ilyesmitől.) :D Tény azonban,hogy még a regény legutolsó sora is tartogat meglepetést az olvasó számára.

Tetszett viszont a borító, ami szépen megtervezett, és tökéletes köntöst ad az alapsztorinak. Mindig rosszul viselem azt, amikor egy könyvborítónak a világon semmi köze sincs a sztorihoz. Nos, itt szerencsére telitalálat a kép. 

A folyó azon bizonyos hátborzongató szakaszát és a kisvárost is sikerült a szerzőnek nagyon szemléletesen leírnia. A folyóparti faház deszkáinak recsegése, a fura hangok, kutyavonyítás éjszaka, és a többi... Én biztosan nem fürdenék ebben a folyóban, de még a városon is fékezés nélkül hajtanék keresztül ;)

3,5/5

 

A bejegyzés trackback címe:

https://renatawmullerszubjektiv.blog.hu/api/trackback/id/tr815319642

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Giuditta1977 2020.01.10. 21:27:04

Én még a felénél sem járok, de már nagyon ki vagyok ettől, hogy azt se tudom ki kicsoda vagy ki van kivel.
süti beállítások módosítása