Fayer Sándor: Ördögi kör
Bevallom eléggé beparázva kezdtem bele ebbe a regénybe, mert ugye kortárs szerzőtől kaptam, akinek - ha nem tévedek - ez az első regénye. Halmozottan kényes helyzet. Hogy a bánatba mondom meg udvariasan, ha esetleg nem tetszik? Mi van, ha egyenesen rettenetesnek tartom? (előfordult már korábban, és inkább lenyeltem a véleményemet) 
De hát ismertek, mikor volt olyan, hogy nem ugrottam fejest egy kihívásba? Aztán ahogy elkezdtem, és kezdtünk összeismerkedni a sztorival, elég hamar világos lett, hogy: NEM LESZ ITT BAJ!
Az egész afgán konfliktus, az al-Kaida, a Tálibok, az öngyilkos merényletek, vizes vallatás és hasonlók nem igazán felemelő téma, de a szerző olyan remekül adagolja hozzá az iróniát és a humort, hogy emészthetővé válik az egész. Nekem állatira bejött a nyers humora, és a modern szóhasználata is. Ki is emeltem magamnak néhány részt, amiket szétröhögtem magam. Gördülékeny stílus, bevonja az olvasót a történésekbe, csak úgy peregnek a lapok. Könnyű volt olvasni annak ellenére, hogy a téma nagyon is drámai. Érdekfeszítő dokumentációja egy egyébként elzárt világnak, kellő mennyiségű erotikával fűszerezve. És még a borító is tetszik, pedig én elég kényes vagyok az ilyesmire. :) Kiválóan fedi a sztorit, jól jelzi az olvasónak, hogy mire számíthat.
Mindent összevetve; engem abszolút levett a lábamról a szerző ezzel a könyvével. A befejezés is zseniális, fenntartja az érdeklődést, kiált a folytatás után. Köszönöm az élményt, Fayer Sándor.
