..hát, én most belevágtam. Izgalmas!
Elég gyorsan kivégeztem ezt a 3 kötetet, jól olvastatja magát, az a fajta könyv, amit az ember alig vár, hogy újra kézbe vehesse. Ella és Reed románca szenvedélyes és önzetlen, az ember végig drukkol, hogy sikerüljön nekik. Különösen tetszett, ahogy Ella végig kitart az értékrendje mellett, nem fordul ki önmagából amikor a világ megváltozik körülötte. A fiúk... nos elég tipikus rosszfiú karakterek, igazából nem okoznak meglepetést, mert az ilyenekhez vagyunk szokva ebben a múfajban. Szerethetők és szívesen tanítanánk őket személyesen jó modorra. ;) Ami egy kicsit sok volt nekem, az a kamaszos marakodás a gimiban. Tudom, YA, és bizonyára azért volt nekem sokszor már fárasztó a kamaszlányok hajtépése az iskola tornatermében, mert magam már egy ideje kinőttem ebből az életkorból. Úgy tűnik, szívesebben olvasok felnőttekről és felnőtt problémákról, mert ezekkel a 'kajamaradékot meg véres tampont rejtek az öltözőszekrényedbe, te ribanc" szintű csetepatáékkal már nem igazán tudok azonosulni.
A borító szerintem zseniális, és tényleg szuperül végigvitték ugyanazt a témát kis változtatásokkal a sorozat könyveinek a borítóin. És mondom ezt én, aki köztudottan nem kedveli a rajzolt könyvborítókat.
A sorozat folytatódik még 2 spinoff-fal, Easton és Gideon Royal történetével, és van egy olyan érzésem, hogy ezt a két rosszfiút is meg fogom ismerni közelebbről.
4 személyre
ételfesték
40 dkg porcukor
1 csomag vaníliás cukor
1 evőkanál keményítő
késhegynyi sütőpor
8 tojásfehérje
Túl sokáig, évekig vártam vele, mire rávettem magam, hogy nekiugorjak, és de jó, hogy megtettem!
Egy REMEKMŰ, egy CSODA, az emberi találékonyság, fantázia, képzelőerő és mesemondás ETALONJA.
Komoly kihívás nekünk, mai olvasóknak, akik a pörgős, gyors, akciódús olvasmányokhoz vagyunk szokva, de ha az ember megadja neki az esélyt, és nem lapoz át a könyv felén, a rengetegnél is több leíró részen, akkor beszippantja a varázslat. Én audiókönyvként hallgattam, vezetés, sport stb. közben, és így szuperül működött. A krízis pontok, bevallom, a karakterek által elszavalt/énekelt dalok és versek voltak a számomra. Ezeket, ha könyvben olvasom, meglehet, hogy átlapoztam volna, de így nem volt esélyem. :D Sosem hittem volna, de ez a mese igenis, hogy függővé tesz. Elvarázsol, lépésről-lépésre beljebb von a tündéri világába, és rajongóvá tesz. Alig vártam, hogy megint feltehessem a fülhallgatót, és belépjek a varázsajtón. Azonnal folytatom is a második kötettel.
c. regénye kellemes meglepetés volt.
A címből és a borítóból kiindulva arra számítottam, hogy egy könnyed, nem túl mélyenszántó, nem túlságosan megrázó, szórakoztató olvasmányt kapok, és meg kell mondjam, várakozásaim teljesen beigazolódtak.
Általában több könyvet olvasok egyszerre, és most, a Gravitáció után és Tolkien: A Gyűrűk Ura olvasásával párhuzamosan egyáltalán nem vágytam több drámára. Ebben a könyvben megfelelő adagokban van összegyúrva a könnyed kaland, erotika, szerelem, problémák és kicsi erkölcsi lecke ahhoz, hogy kellemes időtöltést nyújtson anélkül, hogy túlzottan igénybe venne lelkileg. Volt viszont egy dolog, ami nem a szerzők hibája, hanem a 'gond az én készülékemben van'. A helyzet az, hogy vannak bizonyos szavak, amiket egyszerűen... hogy is mondjam... nem szeretek sem kimondani, sem hallani, de még olvasni sem. Egyszerűen rossz érzést keltenek bennem, megmagyarázhatatlan okból. (Tudom; pszicho) Nos, az egyik ilyen szó a: "hetyke". A hideg futkos a hátamon tőle, és mivel ez a szó újra és újra és újra előkerül a történet folyamán, ez sajnos végig idegesített.
Nem állítom, hogy ez a történet életem végéig el fog kísérni, vagy hogy életszemlélet változtató hatással volt rám, de valószínűleg nem is ez volt a szerzők célja vele. Jó szórakozás, kellemes kikapcsolódás, maradandó nyomok nélkül. Néha kell ez is.
c. könyve pont az, amire vágyik a romantikus irodalmat kedvelő szív. A kötet méltó befejezése volt ennek az érzelmekkel teli, keresű-édes, igényes sorozatnak. A első rész TOP volt (szívszaggató) a második és harmadik tetszett, de... és a befejező rész megint a csúcsra emelt. Nagyon emberi, nagyon esendő karakterek, melyek közül az egyikben sikerült (részben) magamra ismernem (nem akarlak sokkolni benneteket, ezért nem árulom el melyikben). Graham tökéletesen megtestesíti a férfi karaktert, akinek a lelkét mi, női olvasók oly szívesen gyógyítgatnánk. Az meg, hogy ráadásul író is a drágám, csak hab a tortán a lelkemnek. ;) Lucy egy imádnivaló tünemény, amilyen - legyünk őszinték - én sosem voltam és nem is leszek, de talán épp ezért annyira szerethető. Lyric karaktere bármennyire is negatívan van beállítva, szerintem tökéletesen autentikus és a cselekedetei is érthetők a múltját ismerve. Én nem tudtam elítélni.
Azért nem állom meg, hogy meg ne említsek kettőt azon dolgok közül, amik mégiscsak zavartak ebben a könyvben. Nem tudtam követni Lucy másik nővérének, Marinek a pálfordulásait. Fura volt, hogy hogyan tud valaki ilyen rövid idő alatt ilyen nagyokat változni.
A másik problémám pedig ennek a könyvnek a borítója. Egy szuper kép. Valljuk be, telitalálat a pasi, ultraszexi, top shooting... DE, hogy MI KÖZE ENNEK A KÉPNEK A SZTORIHOZ, arra nem sikerült rájönnöm. Nekem pedig köztudottan mániám, hogy a borító igenis símuljon a történethez. A fotót nézve, valami egészen másra számít az ember. Fülledt erotikára, merész szex jelenetekre meg hasonlókra, de aki olvasta a regényt, tudja, hogy erről szó sincs. Ez teljesen rendben is van, csak akkor miért pont ez a kép?? Marketing?
Ezek az apróságok viszont nem rontottál le az összképet annyira, hogy meg ne adnám ennek a történetnek az öt csillagot.
Köszönöm a szerzőnek, hogy megtisztelt a bizalmával, és elolvashattam a regényt. Rendkívül szépen, igényesen megfogalmazott történet, igazi felüdülés. Élvezet volt a kereken megfogalmazott mondatokat, a gondozott szöveget olvasni. Jó néhány ellenpéldába botlottam az utóbbi időben, ezért is értékelem nagyra, ha ilyen kellemes nyelvezettel találkozom. Tiszta és nemes fogalmazás.
A karakterek közül leginkább a női főszereplő, Katsumi váltott ki belőlem érzelmeket. Bosszantott, hogy újra-és újra elköveti ugyanazt a hibát {{engedély, védelem nélkül kószál}} és attól függetlenül, h minden egyes ilyen alkalommal bajba is kerül emiatt, mégsem tanul belőle. Ez mérgesített, viszont fontosak tartom megjegyezni, hogy sokkal jobb, ha egy karakter felbosszant, mintha semmilyen érzelmet nem váltana ki belőlem. Női olvasóként kicsit hiányoltam egy erős férfi karaktert (akibe úgymond beleszerethettem volna) A domináns női főszereplővel az író némileg kiherélte a férfi karaktereit a meglátásom szerint.
Ami összezavart, az a félelmetes hasonlóság Budai Lotti egyik regényével, amit szintén nemrég olvastam. A kettő alapsztorija és szereplői szinte identikusak. SPOILER! {{nagyhatalmú szamuráj apa, meghalt anya, lánygyermek, aki előkelő származású mégis inkább a harcművészetekben gyakorolja magát a nőies dolgok helyett, problémás fiútestvér, teherbe esés egy férfitól, akitől nem lenne szabad}} Mivel időben egymáshoz közel olvastam a két könyvet, nekem bántóan ordított a hasonlóság.
A könyv borítója nagyon szép. Kellőképpen szimbolizálja, hogy mi vár az olvasóra, ha a kezébe veszi ezt az igényesen megírt regényt.
Úgy tűnik, számomra ez egy ilyen hónap. Az első könyvükkel világsikert aratott szerzők,második,kevéssé nagyot durranó könyveinek a hónapja. Mert, hogy igen, az írónő első könyve (A lány a vonaton) miatt kezdtem el olvasni ezt itt, de nem ragadott magával annyira. Ami nagyon idegesített - és más értékeléseket olvasva, nem vagyok ezzel egyedül - az a rengeteg szemszög, melyen keresztül elmondásra kerül a történet. Beleszédült a fejem a sok névbe, szereplőbe és a könyv első harmada szó szerint azzal ment el, hogy folyamatosan vissza lapozgattam, mert ugye: Hú, bakker, ki is az a Mark?, meg: kinek is a kije Luise? és várjunk csak, ez meg ki a jó élet volt? És ehhez még hozzá jött, hogy egyszer E/1-ben azután meg E/3-ban íródik a sztori. Borzalmasan zavaró stílus, nem értem miért alkalmazza ezt egyre több író. Engem folymatosan kizökkentett. Meglehet, hogy a nagy tömeg tette, hogy végül a rengeteg szereplő legtöbbje vagy teljesen neutrális vagy unszimpatikus volt az olvasás folyamán. Komolyan mondom, a leginkább a liliomtiprással vádolt tanárt szerettem meg. Ez volt az a szál - tanár beleszeret a fiatal tanítványába és fordítva - ami a legszimpatikusabb, legemberibb volt a számomra. És pont ennek a karakternek a sorsa marad homályban a sztori végére. A szerző úgymond sugall valamit, de ránk bízza, hogy milyen sorsot szánunk neki. Na, ez az, ami nálam nem működik. Ne tedd már ezt velem, ne bízd rám, hogy döntsem el én, mi történik egy karakterrel! Azt majd megteszem a saját magam által írt könyvben. (Énem kényszeres, rendet és szabályosságot igénylő része sokkot kap az ilyesmitől.) :D Tény azonban,hogy még a regény legutolsó sora is tartogat meglepetést az olvasó számára.
Tetszett viszont a borító, ami szépen megtervezett, és tökéletes köntöst ad az alapsztorinak. Mindig rosszul viselem azt, amikor egy könyvborítónak a világon semmi köze sincs a sztorihoz. Nos, itt szerencsére telitalálat a kép.
A folyó azon bizonyos hátborzongató szakaszát és a kisvárost is sikerült a szerzőnek nagyon szemléletesen leírnia. A folyóparti faház deszkáinak recsegése, a fura hangok, kutyavonyítás éjszaka, és a többi... Én biztosan nem fürdenék ebben a folyóban, de még a városon is fékezés nélkül hajtanék keresztül ;)