Köszönöm a szerzőnek, hogy megtisztelt a bizalmával, és elolvashattam a regényt. Rendkívül szépen, igényesen 
megfogalmazott történet, igazi felüdülés. Élvezet volt a kereken megfogalmazott mondatokat, a gondozott szöveget olvasni. Jó néhány ellenpéldába botlottam az utóbbi időben, ezért is értékelem nagyra, ha ilyen kellemes nyelvezettel találkozom. Tiszta és nemes fogalmazás.
A karakterek közül leginkább a női főszereplő, Katsumi váltott ki belőlem érzelmeket. Bosszantott, hogy újra-és újra elköveti ugyanazt a hibát {{engedély, védelem nélkül kószál}} és attól függetlenül, h minden egyes ilyen alkalommal bajba is kerül emiatt, mégsem tanul belőle. Ez mérgesített, viszont fontosak tartom megjegyezni, hogy sokkal jobb, ha egy karakter felbosszant, mintha semmilyen érzelmet nem váltana ki belőlem. Női olvasóként kicsit hiányoltam egy erős férfi karaktert (akibe úgymond beleszerethettem volna) A domináns női főszereplővel az író némileg kiherélte a férfi karaktereit a meglátásom szerint.
Ami összezavart, az a félelmetes hasonlóság Budai Lotti egyik regényével, amit szintén nemrég olvastam. A kettő alapsztorija és szereplői szinte identikusak. SPOILER! {{nagyhatalmú szamuráj apa, meghalt anya, lánygyermek, aki előkelő származású mégis inkább a harcművészetekben gyakorolja magát a nőies dolgok helyett, problémás fiútestvér, teherbe esés egy férfitól, akitől nem lenne szabad}} Mivel időben egymáshoz közel olvastam a két könyvet, nekem bántóan ordított a hasonlóság.
A könyv borítója nagyon szép. Kellőképpen szimbolizálja, hogy mi vár az olvasóra, ha a kezébe veszi ezt az igényesen megírt regényt.
