Vi Keeland és Penelope Ward: Szívtipró pilóta
c. regénye kellemes meglepetés volt.
A címből és a borítóból kiindulva arra számítottam, hogy egy könnyed, nem túl mélyenszántó, nem túlságosan megrázó, szórakoztató olvasmányt kapok, és meg kell mondjam, várakozásaim teljesen beigazolódtak.
Általában több könyvet 
olvasok egyszerre, és most, a Gravitáció után és Tolkien: A Gyűrűk Ura olvasásával párhuzamosan egyáltalán nem vágytam több drámára. Ebben a könyvben megfelelő adagokban van összegyúrva a könnyed kaland, erotika, szerelem, problémák és kicsi erkölcsi lecke ahhoz, hogy kellemes időtöltést nyújtson anélkül, hogy túlzottan igénybe venne lelkileg. Volt viszont egy dolog, ami nem a szerzők hibája, hanem a 'gond az én készülékemben van'. A helyzet az, hogy vannak bizonyos szavak, amiket egyszerűen... hogy is mondjam... nem szeretek sem kimondani, sem hallani, de még olvasni sem. Egyszerűen rossz érzést keltenek bennem, megmagyarázhatatlan okból. (Tudom; pszicho) Nos, az egyik ilyen szó a: "hetyke". A hideg futkos a hátamon tőle, és mivel ez a szó újra és újra és újra előkerül a történet folyamán, ez sajnos végig idegesített.
Nem állítom, hogy ez a történet életem végéig el fog kísérni, vagy hogy életszemlélet változtató hatással volt rám, de valószínűleg nem is ez volt a szerzők célja vele. Jó szórakozás, kellemes kikapcsolódás, maradandó nyomok nélkül. Néha kell ez is.
