Borsa Brown: Gyalázat és szenvedély

Alaposan megdolgoztatott ez a könyv. Az első pár száz oldalon kínnal-keservvel küzdöttem át magam, nem találtunk egymásra. A középső harmadánál billegett a mérleg és nem tudtam eldönteni merre lendül. A végére pedig (ahogy általában szokott) megnyert magának. Voltak benne nagy érzelmek, szerelem, bizonytalanság, félreértés... szóval mindaz, ami jellemzi a műfajt. (Azt azért hozzáteszem, nem értem miért van ez a sorozat az erotika kategóriába sorolva. Szerintem a legkevésbé sem az.) Tetszenek a karakterek is, mind jól kidolgozott, érthető és követhető a lelki vívódásuk. Megvan az esély rá, hogy Gregory vagy Samuel elcsavarja az ember fejét. A Gregory-Dorothy páros szexi és szuperül működik együtt, viszont a Samuel-Sharon kettősnél nem éreztem a világon semmi kémiát. 

Ami kevésbé tetszett - nem csak ennél a könyvnél - az az, hogy nagyon túl van írva, túlragozva, agyon részletezve, ami már sokszor fárasztó, és nem is igazán ad új információt az olvasónak. Ezeknek a részeknek a meghúzása viszont - meggyőződésem -, hogy szerkesztői munka lenne. Az írót gyakra elkapja a gépszíj, miközben nyakig van egy sztoriban, és sokszor már nem is vagyunk képesen objektíven szemlélni a szöveget. Ezt kéne átvállalnia a szerkesztőnek, ami itt nem történt meg.

Szintén nem volt szimpatikus a már ordítóan egyértelmű luxusautó reklám. Nem tudom, hogy előre egyeztettek-e az adott autógyártóval, hogy promózzák a kocsit vagy esetleg úgy kalkulálnak, hogy az előző könyv tapasztalatából kiindulva, a cég majd felfigyel a könyves reklámra és utólag méltányolja az írót... Szerintem viszont ez itt már masszívan túl lett tolva.

Jó lenne hinni, hogy nem minden amish és egyéb vallási közösség olyan, mint a könyvben leírtak. Gyanítom viszont, (tapasztalat) hogy a könyvben leírtak, nagyon is megfelelnek a valóságnak. Mint a legtöbb erővel elzárt és természetellenes módon beszabályozott gyülekezet, idővel mind elkorcsosul. Az abnormális módon visszafogott és álszentül elfojtott vágyak idővel mindig utat törnek maguknak, méghozzá legtöbbször egészségtelen módon. Nem tudom miért akarunk szigorúbbak és irgalmatlanabbak lenni istennél (felsőbb hatalmaknál, kinek-kinek meggyőződése szerint), de azok vagyunk. 

Nem fogom kihagyni a sorozat harmadik, befejező részét sem.