Brittainy C. Cherry - Csendfolyó 
Úgy vagyok ezzel a - Elements - sorozattal, mint a hullámvasúttal. Egyszer fent, egyszer lent. Az első része nagyon tetszett, a második nem igazán fogott meg, ez pedig, a harmadik, megint közel érintett. Hátborzongató, és sajnos igaz, mennyire belénk ivódhat egy-egy gyermekkori emlék, trauma, és milyen meghatározó hatással lehet egy sokkoló élmény az életünk hátralévő részére. Nyilván az, ami Maggie-vel történt, egy különösen borzasztó élmény, de attól tartok gyakrabban élnek át gyerekek hasonló, lélektipró traumákat, mint gondolnánk. (apádnak nem kell anyádat gyakorlatban vízbe fojtania ahhoz, hogy bizonyos képek a családi életből örökre az emlékezetedbe ívódjanak)
Annyira meg sem lepett, hogy tetszett ez a könyv, hiszen kísértetiesen hasonlít egy másikra (Natasha Preston: Silence) amit egyenesen imádtan, és hetekig a hatása alatt tartott. Hasonló témavezetés, hasonló szindrómák, de szerintem a másik szerzőnek életszerűbben sikerült elmesélnie a történetét.
Tudom, hogy sokaknak unszimpatikus volt az anya karaktere, én tudtam azonosulni vele. Szerintem az ő reakciója teljesen emberi és esendő volt. Az is követhető volt számomra, ahogy a lánytesó lereagálta a dolgot. Az apa-lány kapcsolata persze gyönyörű, de ez az apa meglátásom szerint nem bölcsen szerette a lányát. Nehezen tudom elképzeni, hogy egy család ilyen szinten nem reagál, és nem próbál meg kezelni egy ekkora monumentális problémát. Amikor a gyerek nem hagyja el a házat egy hétig, megértem, hogy baja van. Amikor már egy hónapja csücsül a szobájában pánikrohamokkal, akkor tudom, hogy komoly a baj, és tennem kell valamit. Amikor már hónapok óta nem lép ki a házból, ordítva megszólal a vészjelzés a fejemben és segítséget keresek, nem hagyom hogy 20 (!) éven keresztül bezárkózzon a szobályába és egyben tönkre zúzza egy egész család életét. Brooks persze imádnivaló volt, sajnos van egy olyan érzésem, hogy túl jó ahhoz, hogy igaz legyen. De hát ezt megengedjük a fikció kategóriában.
A hullámvasút effektus miatt, kissé félve nyúlok a 4. elemhez (Gravitáció), de persze a kíváncsiságom hajt, és nem fogok tudni ellenállni neki. Tulajdonképpen nem is akarok.
